Egyiptomi lélekfogalom

Ez a cikk a Egyiptomi lélekfogalom témával foglalkozik, amely felkeltette a kutatók, szakértők és a nagyközönség figyelmét. A Egyiptomi lélekfogalom olyan téma, amely felkeltette az érdeklődést a mai társadalomban való relevanciája, a különböző területekre gyakorolt ​​hatásai és az emberek mindennapi életére gyakorolt ​​hatása miatt. Ezen a vonalon a Egyiptomi lélekfogalom-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk feltárni, kitérve annak eredetére, fejlődésére, jellemzőire, következményeire és lehetséges megoldásaira. Ezen kívül bemutatásra kerülnek a Egyiptomi lélekfogalom-hez kapcsolódó legújabb tanulmányok, szakértői vélemények és tapasztalatok, amelyek célja, hogy átfogó és gazdagító jövőképet adjanak a témában.

Az ókori egyiptomiak lélekfölfogása igen összetett és filozofikus tartalommal töltött. Eszerint az élő ember testből és három szellemi erőből áll, az utóbbiak a , és az ah.

D28

A (kꜣ) középponti fogalom, ez különbözteti meg az élőlényeket az élettelenektől. Ez az istenek teremtő ereje és lelke. A az emberben lakozó erő, amely életben tartja őt, az ősöktől származik és az utódokban folytatódik. A hieroglif jele a két könyökben feltartott kar, amely az ember belső energiájának, életerejének szimbóluma.

A határozza meg a jellemet és a személyiséget, és túléli az embert. Azt mondják az elhunytról, hogy "ká"-jához megy, azaz újra egyesül vele a túlvilágon.

A -nak a túlvilágon is fontos szerepe van, mivel halhatatlan, és a földi élet befejezése után biztosítja az egyén számára az örök fennmaradáshoz szükséges életerőt, ugyanakkor ehhez szüksége van táplálékra, a sírba rendszeresen elhelyezett étel- és italáldozatokra.

A , mint második én (alter ego), tovább él a holtak szobraiban és képeiben.

G53
G29

A , amelyet többnyire madár alakkal, emberfejjel ábrázolnak, szellemi lélek, a "saját lélek" ősoka. Léleknek fordítják, de nem felel meg teljesen annak a lélekfogalomnak, amelyet ma használunk.

Az istenek, a királyok, sőt minden ember egyszeriségének és egyediségének meghatározója. Amikor az ember meghal, átmenetileg elhagyja a holttestet, majd újra visszatér bele.

A Koporsószövegek és a Halottak Könyve alapján sokan úgy értelmezték, hogy -val a hétköznapi emberek nem rendelkeztek a haláluk előtt, de Az Életunt beszélgetése lelkével című költemény – amelyben egy öngyilkosságra készülő ember beszélget saját lelkével – ellentmond ennek.

A Piramisszövegek szerint minden halandó halála után egyesül Ozirisszel, majd miután egyesült vele, felmegy az égbe, és ott a napisten -vel együtt egyetemes bá-vá válik.

Ah

ah
G25

A többnyire madárként ábrázolt ah (akh) a harmadik fontos lélekfogalom. Leginkább bóbitás íbiszként ábrázolták. A Piramisszövegekben bukkan először fel a fogalom. Az ah és az emberi test azonos, ah viszont az éghez, a test pedig a földi létbe tartozik. Az ember e legszellemibb része csak a halála után bontakozik ki igazán. Annyira szorosan kapcsolódik a túlvilághoz, hogy az ah magát az elhunytat is jelöli.

Galéria

Jegyzetek

Források

  • Szimbólumtár: Pál József, Újvári Edit: Szimbólumtár, Balassi Kiadó, 2001
  • Vallástörténeti olvasókönyv: Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008