Tatjenen

Ez a cikk a Tatjenen témával foglalkozik, amely különböző tudományágak és érdeklődési körökből származó személyek figyelmét felkeltette. A Tatjenen az idők során tanulmányozás, vita és elmélkedés tárgya volt, következményei és relevanciája vitathatatlanok a _var2 területen. Átfogó megközelítésen keresztül a Tatjenen-re vonatkozó különböző nézőpontok, kutatások és vélemények kerülnek feltárásra, hogy teljes és naprakész képet kapjunk erről a témáról. Ennek a cikknek a társadalomra gyakorolt ​​hatásától az egyéni szintű következményekig a Tatjenen részletes és kritikus elképzelése a célja, hogy gazdagítsa az olvasók tudását és megértését.

Tatjenen
Vallásókori egyiptomi
Hieroglifa
C18
Szerepekhthonikus istenség
Nemférfi
KultuszhelyMemphisz
A Wikimédia Commons tartalmaz Tatjenen témájú médiaállományokat.

Tatjenen (t3-ṯnn; névváltozatok: Tatenen, Tanen, Tanenu, Tanuu) az ókori egyiptomi vallás egyik istene. Nevének jelentése: „emelt/kiemelkedett/felemelkedett föld”. A világ teremtése során a vizekből elsőként kiemelkedő ősdomb istene, emellett a Nílus éves áradása során szétterített termékeny iszapot is jelképezi. Khthonikus isten, a természet androgün védelmezője. Kultusza Memphisz környékéről ered.

Tatjenen a Földet jelképezi, abban a pillanatban született, amikor az ősdomb kiemelkedett a káosz vizéből, és ugyanúgy az ősdombot jelképezi, mint a benben, a masztaba és később a piramis. Mivel birodalma a Föld mélyében terül el, ahonnan minden ered – a növények, az ásványok –, Tatjenent látták „az ételek, az isteni áldozatok és minden jó forrásának”. Az újjászületéssel és a Nílussal való összefüggése miatt Egyiptom megszemélyesítőjének és Geb földisten egy aspektusának, a művészi ihlet forrásának is tartották, valamint a holtak segítőjének a túlvilág felé tartó útjukon. Botjával elűzte a gonosz kígyót, Apóphiszt az ősdombról. Egy értelmezés szerint ő hozta el az országba a stabilitást jelképező dzsed-oszlopokat, bár ezt általában Ptahnak tulajdonítják. A harmadik átmeneti kori Nagy Hnum-himnusz azonosítja a szintén teremtő istenként tisztelt Hnummal.

Neve elsőként a Koporsószövegekben fordul elő, Tanenu vagy Tanuu, „mozdulatlan föld” formában, ami a Föld őseredeti állapotának isteneként betöltött szerepére utal. Tatjenenként középbirodalmi szövegek említik először. Lehetséges, hogy azonos egy már az Óbirodalom idején említett istennel, Henti-Tjenenettel.

Ptah-Tatjenen

Tatjenen és Ptah mindketten memphiszi istenek; az egyiptomiak egy idő után azonosították a régebbi Tatjenent a szintén teremtő isten Ptahhal. A XIX. dinasztia idejére Tatjenen önállóan már nem, kizárólag Ptah-Tatjenenként fordul elő. Ptah-Tatjenent a hermopoliszi Ogdoád, a teremtés előtti őselemeket megtestesítő nyolc isten atyjának tekintik.

Ábrázolása

Ábrázolása antropomorf és hatással volt rá Ptahhal való azonosítása: szakállas férfiként ábrázolják, fején vagy kosszarvak közt napkorong és két toll, vagy, ritkábban, atef-korona (mint Ptah-Szokar ábrázolásán). Khthonikus, illetve a növényekhez kapcsolódó istenségként bőrét sötétzöldként is ábrázolhatják. Tanenu vagy Tanuu formában egyértelműen khthonikus istenség, fején két kígyóval.

Források

  1. a b Tatenen Archiválva 2018. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben. Elérés: 2009-10-21.
  2. a b The Egyptian Gods Archiválva 2009. május 3-i dátummal a Wayback Machine-ben. Elérés: 2008-10-21.
  3. a b c d e f Tatenen Elérés: 2009-10-21.
  4. C. J. Bleeker. Historia Religionum I: Religions of the Past, p.68
  5. J. H. Breasted: Ancient Records of Egypt, Part Two, § 91
  6. Carol Andrews: The Ancient Egyptian Book of the Dead, spell 180
  7. M. Lichtheim: Ancient Egyptian Literature, Vol.3, p.113
  8. a b Richard Wilkinson: The Complete Gods and Goddesses of Ancient Egypt. London, Thames and Hudson, 2003. ISBN 978-0-500-05120-7, p.130