Batla

Mai cikkünkben alaposan megvizsgáljuk a Batla-et és a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatását. A populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásától a mai relevanciáig a Batla számos területen vita és vita tárgya volt. Történelmi, társadalmi és gazdasági jelentőségét, vélemény- és szemléletformáló szerepét elemezzük. Különböző perspektívákon és megközelítéseken keresztül igyekszünk jobban megérteni a Batla társadalmunkban betöltött szerepét, és azt, hogy az idők során hogyan fejlődött. Csatlakozzon hozzánk ezen a felfedező és elmélkedő utazáson a Batla-ről.

Batla
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 500 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Gödényalakúak (Pelecaniformes)
Család: Íbiszfélék (Threskiornithidae)
Alcsalád: Íbiszformák (Threskiornithinae)
Nem: Plegadis
Kaup, 1829
Faj: P. falcinellus
Tudományos név
Plegadis falcinellus
Linnaeus, 1766
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Batla témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Batla témájú médiaállományokat és Batla témájú kategóriát.

Táplálékot keresgélő batla a Bharatpur mocsárvidéken Indiában, a háttérben indiai ludak (Anser indicus)

A batla (Plegadis falcinellus) a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül az íbiszfélék (Threskiornithidae) családjába és az íbiszformák (Threskiornithinae) alcsaládjába tartozó faj.

A Plegadis madárnem típusfaja.

Elterjedése

Mindegyik földrészen előfordul. Az összes íbiszfaj közül a batla a legelterjedtebb, Észak-Amerikába való betelepedése feltehetőleg nem olyan régen történt.

Legnagyobb európai kolóniája a Volga torkolatában található, egy másik 4.000 párral a Duna deltájában, egy kisebb a síkságon. Vándormadár, áprilistól szeptemberig tartózkodik költőterületein és a Földközi-tenger medencéjében, de főleg a trópusi Afrikában telel.

A Volga torkolatában költő madarak Indiában telelnek.

Hazánkban ritkán fészkel. Az 1920-as években a Kis-Balaton környékén több száz pár költött, majd évtizedekre eltűnt. Az 1970-es évek végén jelent meg újra, főleg a Nagyalföldön (Horváth). Áprilisban érkezik vissza telelőhelyeiről és augusztus–szeptemberben távozik.

Megjelenése

Testhossza 55–65 centiméter, szárnyfesztávolsága 80–95 centiméter, testtömege 530–770 gramm, a hím egy kicsit nagyobb és testesebb, mint a tojó. Nyaka, melle, hasa, combjai és szárnyainak felső részei gesztenyebarnák, feje teteje vörösen fénylő sötétbarna. Háta, evezőtollai viola- vagy zöldesfényű feketésbarna. Szeme barna, a csupasz szemgyűrű zöldesszürke, csőre piszkos sötétzöld, hosszú, erős és enyhén ívelt, lába zöldesszürke.

Életmódja

Nyáron rovarlárvákat, férgeket és kifejlett rovarokat eszik, télen kagylókat, férgeket, apró halakat, kisebb kétéltűeket és más víziállatokat. Vonuló madár, csapatban repül, alakzata „v” betűt formáz.

Szaporodása

Az ivarérettséget 3 éves korában éri el.

Általában nádasok gémtelepeiben költ kócsagok, kárókatonák társaságában. Zsombékosokban vadászik, főként olyan helyen, ahol a növényzet takarást biztosít számára (Horváth). Fészkét növényi anyagokból építi. Négy-öt hosszúkás, kékeszöld tojásán 21 napig kotlik.

Mindkét szülő kotlik, de éjjel csak a tojó. A fiatal madarak 5–6 hét múlva repülnek ki.

Képek

Jegyzetek

Források

További információk