Ez a cikk a Dominóelmélet témával foglalkozik, amely az elmúlt években a társadalom különböző területeire gyakorolt hatása miatt vált aktuálissá. A Dominóelmélet óta vitákat és elmélkedéseket váltott ki olyan változatos területeken, mint a politika, a gazdaság, a tudomány, a kultúra és a technológia. Kétségtelen, hogy a Dominóelmélet egy előtte és utána is megjelölt abban, ahogyan viszonyulunk a minket körülvevő világhoz. Ezeken az oldalakon különböző nézőpontok, tanulmányok és kutatások kerülnek elemzésre, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy elmélyítsük a Dominóelmélet és mai hatásának megértését.
A dominóelmélet az Amerikai Egyesült Államok hidegháborús politikájának egy meghatározó eleme, amelyet mind az amerikai liberálisok, mind a konzervatívok követtek és terjesztettek,
főleg Indokínával kapcsolatban.
Az elmélet szerint ha egy országban kommunisták veszik át a hatalmat, akkor a környező országok dominók módjára kerülnek a Szovjetunió befolyása alá.
A dominóelméletet Eisenhower amerikai elnök nyilvánosan először 1954. április 7-én hirdette meg, egy sajtótájékoztatón. Eredetileg Indokína vonatkozásában használta. Szerinte ha Indokínában kommunisták kerülnek hatalomra, akkor elfoglalhatják Burmát, Thaiföldet és Indonéziát is. Ezzel stratégiai előnyhöz jutnak, és képesek lesznek meghódítani Japánt, Tajvant, a Fülöp-szigeteket, Ausztráliát és Új-Zélandot.
Az elméletet Eisenhower utódai, John F. Kennedy, Lyndon B. Johnson és Richard Nixon elnökök is felhasználták többek közt az Egyesült Államok részvételének megindoklására a vietnámi háborúban.
A dominóelméletnek volt egy másik, kevésbé elterjedt felfogása is a korabeli nyugati sajtóban, miszerint a Nyugatnak a vitatott területeken, országokon belül – ha már teljesen megtisztítani a kommunistáktól nem tudja – ellensúlyt kell képeznie, és azokat meg kell védenie, hasonlóan a dominókockák két részre osztásához. Példa erre a felfogásra az NSZK és az NDK, Észak- illetve Dél-Korea, Észak- és Dél-Vietnám, illetve Kína és Tajvan.
Idézetek: