A mai világban a Fülöp Zsigmond (művelődéstörténész) olyan téma, amely soha nem látott aktualitást kapott. A Fülöp Zsigmond (művelődéstörténész) eredetétől napjainkig tanulmányozás, vita és vita tárgya volt különböző területeken. Akár a társadalomra, a gazdaságra, a politikára vagy a kultúrára gyakorolt hatása miatt, a Fülöp Zsigmond (művelődéstörténész) kitörölhetetlen nyomot hagyott a történelemben. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Fülöp Zsigmond (művelődéstörténész) különböző aspektusait, elemezve jelentőségét, fejlődését és hatásait a mai világban. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül igyekszünk megérteni a Fülöp Zsigmond (művelődéstörténész) összetettségét és mindennapi életünkre gyakorolt hatását.
Fülöp Zsigmond | |
Sírja Komáromban | |
Született | 1878. március 30. Komárom |
Elhunyt | 1940. december 23. (62 évesen) Komárom |
Foglalkozása |
|
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fülöp Zsigmond (Komárom, 1878. március 30. – Komárom, 1940. december 23.) művelődéstörténész, helytörténész, bankigazgató, numizmatikai szakértő, újságíró, lapszerkesztő, polgármester.
Édesapja Fülöp Gergely csizmadiamester, édesanyja Szilágyi Teréz volt. Iskoláit Komáromban és a Pozsonyi Evangélikus Líceumban végezte, majd a budapesti tudományegyetemen szerzett jogi oklevelet, majd a Komáromi Népbank könyvelője és igazgatója lett. A Komáromi Újság egyik kiadója és főmunkatársa volt. A református egyház főgondnoka, világi főjegyzője, tanácsbírája is volt. 1915. március 22. és 1920 augusztusa között tartalékos hadnagyként szolgálva Przemyślben orosz fogságba került és Asztrahánban, Marynskban, illetve Tomszkban raboskodott.
A két világháború között bankigazgató, Komárom kulturális életének egyik szervezője, illetve a Jókai Egyesület vezetője volt. 1932–1935 között a városbíró első helyettese, majd 1938 júniusa[m 1] és 1939. július 15. között az Egyesült Magyar Párt képviseletében a város polgármesterének – akkoriban városbírójának –választották. Síremléke a komáromi református temetőben található.
Főként a helyi lapokban publikált, a Komáromi Lapok főszerkesztője volt. 1925-ben Alapy Gyulával együtt szerkesztették a Jókai Emlékkönyvet.
Numizmatikai szakértőként is ismert volt, aki jelentős római pénzgyűjteménnyel rendelkezett.