Kovács Károly (zalaegerszegi polgármester)

Ez a szócikk a zalaegerszegi polgármesterről szól. Hasonló címmel lásd még: Kovács Károly (egyértelműsítő lap).

Kovács Károly (Kaposvár, 1839. szeptember 19. – Zalaegerszeg, 1904. február 5.), Zalaegerszeg városa első polgármestere, ügyvéd, jogász.

Élete

Egy kispolgári római katolikus családban született Kaposváron. Apja Kovács János csizmadia mester, anyja Szokcsovits Julianna volt. Kovács Károly már végzett ügyvédként került Zalaegerszegre az 1860-as években. Ügyvédi irodát nyitott, és gyorsan bekapcsolódott a város közéletébe. Kiváló szervezőkészségéről is ismert volt. Már 1870-ben tagja volt a város képviselő-testületének, 1874-ben pedig parancsnoka lett a Zalaegerszegi Önkéntes Tűzoltó Egyletnek. Később más helyi egyesületekben is feltűnt a neve. Politikai pártállását tekintve a Függetlenségi Párttal szimpatizált. Az 1884-es országgyűlési választásokon segítette farkaspatyi Farkas Dávid jelöltállítását, akit (a párt programjával) meg is választottak országgyűlési képviselőnek.

Svastits Benő zalai alispán a tisztújítás napját 1885. május 13-ára tűzte ki. Az időpont a képviselők igazolási eljárása és a közben esedékes megyei közgyűlés miatt esett erre a viszonylag távoli dátumra. A jelzett napon legelőször a polgármester személyéről kellett dönteni a zalai történelemben. Hamarosan kiderült, hogy az állásra egyetlen pályázó jelentkezett: Kovács Károly zalaegerszegi ügyvéd, akit a jelenlévők közfelkiáltással, lelkes éljenzéssel Zalaegerszeg első emberévé választottak. Előzetes, aktív közéleti szerepvállalása, népszerűsége megalapozta a sikert, az út – mondhatni – egyenesen vezetett idáig.

Tíz évig állt a város élén, amely idő alatt óriási építkezésekbe kezdett; polgármestersége idején épült fel többek között az új városháza, a pénzügyi palota, az Arany Bárány Szálló, továbbá az Állami Főgimnázium, óvoda, laktanya, valamint a téglagyár. Kovács azonban mindeközben nem számolt a város teherbíró-képességével, így hatalmas adósságokat halmozott fel, hosszú évtizedek múlva is érezhető következményekkel. Emiatt polgármesterségének utolsó éveiben elvesztette a népszerűségét, majd meggyengült látására hivatkozva 1895-ben lemondott hivataláról, s a közélettől visszavonulva haláláig ügyvédként dolgozott. Az utolsó időszak kudarcai ellenére városépítő és -fejlesztő tevékenysége az utókor számára mégis kiemelkedő városvezetővé teszi.

Házassága és gyermekei

1873. február 22-én Zalaegerszegen feleségül vette a római katolikus polgári származású Strohmayer Izabella (Zalaegerszeg, 1850. dec. 22. – Veszprém, 1931. márc. 29.) úrhölgyet, akinek a szülei Strohmayer György (1812–1854) zalaegerszegi nyomdász és Szabó Rozália (1821–1910) voltak; megözvegyülése után Szabó Rozália geönczi nemes Tahy Gyula hitvese lett. A házasságkötésnél Svastics Benő és Novák János voltak a tanúk. Kovács Károly és Stohmayer Izabella frigyéből született:

• Kovács Izabella Mária (Zalaegerszeg, 1873. szeptember 29. – Budapest, 1943. december 13.). Első férje Fehér József (1871. – Zalaegerszeg, 1903. január 6.) okleveles bányamérnök, második férje Liedemann Károly (1877–?) honvédszázados.
• Kovács Károly János (Zalaegerszeg, 1874. december 27. – Zalaegerszeg, 1875. február 19.)
• Kovács Magdolna Leontin (Zalaegerszeg, 1879. július 18. – Zalaegerszeg, 1942. október 2.), férjezett Vágó Jánosné.

Jegyzetek

Források

• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
• Bertus-Barcza, Peter: Száz éve hunyt el Zalaegerszeg „városalapítója”. National Geographic, 2004. február 5. (Hozzáférés: 2021. december 30.)