Riskó Ignác
Ebben a cikkben a Riskó Ignác témával foglalkozunk, amely téma az utóbbi időben sokak figyelmét felkeltette. A Riskó Ignác egy olyan téma, amely vitákat és vitákat váltott ki különböző körökben, ezért fontos részletesen feltárni az üggyel kapcsolatos különböző nézőpontokat. A Riskó Ignác eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig olyan téma, amely megérdemli a gondos és tárgyilagos vizsgálatot. Ebben a cikkben a Riskó Ignác különböző aspektusait fogjuk feltárni, és elemezzük a különböző területekre gyakorolt hatásait. Kétségtelen, hogy ez egy olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen, és nagy érdeklődést vált ki a közösségben, ezért is fontos, hogy teljes és kimerítően foglalkozzunk vele.
| Riskó Ignác | |
.jpg) | |
| Arcképe Muhi Sándor grafikája | |
| Született | 1813. július 31. Csenger |
| Elhunyt | 1890. október 22. (77 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | költő, megyei főjegyző, országgyűlési képviselő |
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1848. július 21. – 1849. január 9.) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Riskó Ignác témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Riskó Ignác (Csenger, 1813. július 31. – Budapest, 1890, október 22.) költő, Szatmár megye aljegyzője, később főjegyzője, 1848-49-ben országgyűlési képviselő.
Életútja
Versei az 1840-es években az Atheneaum című rangos irodalmi folyóiratban és más divatos reformkori újságokban jelentek meg. Bajza József nagy jövőt jósolt neki. Szoros barátság fűzte Petőfi Sándorhoz, Szendrey Júliának ő mutatta be a költőt. 1848-ban Nagykároly országgyűlési képviselője lett. A Radikális Párt tagja. Ő vezette a híres áprilisi trónfosztó országgyűlésnek a jegyzőkönyvét. Neve az oratóriumban, a szószék melletti padon réztáblába vésve látható. Kormánybiztosi feladatokat is betöltött.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után börtönbüntetésre ítélték, ez a körülmény véglegesen derékba törte irodalmi pályáját, soha nem foglalkozott többé irodalommal. Az 1867-es kiegyezés után pénzügyminiszteri tisztviselő, 1885-ben mint pénzügyminisztériumi osztályfőtanácsos ment nyugdíjba.
Források
- Új magyar irodalmi lexikon. 3. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1994. 1730. p. ISBN 963 05 6807 1