Mai cikkünkben a Venyera–11 lenyűgöző világába fogunk beleásni. Feltárjuk eredetét, időbeli alakulását, a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatását és lehetséges jövőbeli következményeit. A kezdetektől a jelenlegi állapotáig a Venyera–11 kulcsfontosságú szerepet játszott az emberi élet különböző területein, és fontos megérteni a jelentőségét a körülöttünk lévő világ jobb megértéséhez. Ebben a cikkben a Venyera–11-et különböző nézőpontokból vizsgáljuk meg, és részletes elemzést nyújtunk a mai világra gyakorolt hatásáról. Készüljön fel a felfedezés és a Venyera–11 megismerésének útjára!
Venyera–11 | |
A Venyera–11 leszállóegysége | |
Ország | Szovjetunió |
Küldetés típusa | leszállás |
Küldetés | |
Célégitest | Vénusz |
Indítás dátuma | 1978. szeptember 9. |
Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér |
Hordozórakéta | Proton hordozórakéta |
A Wikimédia Commons tartalmaz Venyera–11 témájú médiaállományokat. |
A Venyera–11 (cirill betűkkel: Венера–11) szovjet űrszonda, melyet a Venyera-programban indítottak. Az NPO Lavocskin vállalat tervezte és építette meg.
1978. szeptember 9-én a bajkonuri űrrepülőtér egy Proton hordozórakéta segítségével, három nappal előbb indították a Vénusz további kutatására, mint a Venyera–12-t. A Vénusz közelében kettévált, a szállító/keringő egység mesterséges holddá vált, segítve az adattovábbítást, műszereinek segítségével a Vénusz környezetének vizsgálatát. A leszállóegység megkezdte tudományos munkáját.
Méretét, szerkezetét és feladatát tekintve megegyezik a Venyera–12-vel. Külső felépítése, műszerezettsége azonos a Venyera–9-cel. Tömege a kedvezőbb indítási ablak miatt 800 kilogrammal kevesebb, 4200 kilogramm. Műszerezettségét az elődökhöz képest továbbfejlesztették. A gamma-detektort szovjet–francia együttműködésben készítették. A leszállóegység hétféle műszert szállított. Simán elérte a felszínt, másfél órán át közvetítette méréseinek adatait.