Ez a cikk a Decebal témával foglalkozik, amely számos területen érdeklődés és vita tárgyát képezte. A Decebal felkeltette azoknak a szakértőknek és rajongóknak az érdeklődését, akik igyekeztek megérteni a mai társadalomra gyakorolt hatását. A történelem során a Decebal alapvető szerepet játszott különböző kontextusokban, és hatása ma is aktuális. A Decebal eredetétől egészen fejlődéséig a mindennapi élet különböző aspektusainak fejlődése előtti és utáni szakaszt jelölt meg. Ez a cikk különféle nézőpontokat és megközelítéseket vizsgál meg, amelyek lehetővé teszik az olvasó számára, hogy elmélyedjen a Decebal lenyűgöző világában.
Decebal | |
Dák Királyság királya | |
Uralkodási ideje | |
87 – 106 | |
Elődje | Duras |
Utódja | - |
Életrajzi adatok | |
Született | 1. század |
Elhunyt | 106 Bălcești |
Édesapja | Coryllus dák király |
A Wikimédia Commons tartalmaz Decebal témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Decebal, eredeti nevén Diurpaneus (? – 106), 87 és 106 között dák király volt, halála után országa megszűnt létezni.
Fiatalkoráról semmit sem lehet tudni, a források szerint Scorilo dák király fia volt. 84 - 85 telén ő volt a Balkán-félszigetre támadó csapatok főparancsnoka. A római bosszúhadjárat idején az ő vezetésével verték meg a dákok a Vaskapu-hágónál, egy Tapae nevű falucska mellett Cornelius Fuscus seregét, a csatában maga a római vezér is elesett. Ennek a győzelemnek az emlékére vette fel a "Decebal" ("Nagy") nevet. Időközben meghalt Duras király és ő lett az új uralkodó. Már uralkodóként vezette 88-ban a dák hadsereget az újra támadó rómaiak ellen, de ezúttal vereséget szenvedett Tapae mellett. Ennek ellenére előnyös békét tudott kötni a római császárral, Domitianusszal, amelyben Decebal vállalta, hogy megvédi Rómát az északról jövő barbár támadásokkal szemben, cserében Domitianus pénzt küldött neki, a Déli-Kárpátok mentén kiépített erődrendszer karbantartására.
98-ban új császár került hatalomra, Traianus, aki semmissé nyilvánítva a 89-es békeszerződést, 101-ben megtámadta a Dák Királyságot. Decebal elvesztette ezt a háborút is, és ezúttal már súlyosabb békefeltételeket kellett elfogadnia a rómaiaktól. A háborút követően mind Decebal, mind Traianus készült a végső leszámolásra. Traianus hidat építtetett a Dunán, Drobeta mellett, hogy ezzel csapatai akadálytalan mozgását biztosítsa, ezalatt Decebal megtámadta és legyőzte a jazigokat, akik a rómaiak szövetségesei voltak.
Az újabb konfliktus 105-ben tört ki, egy év múlva a rómaiak már Sarmisegethusát, a dák fővárost ostromolták. Miután a város elesett, Decebal megpróbált a közeli hegyekbe menekülni, de néhány római lovas katona üldözőbe vette. Amikor látta, hogy nem tud menekülni, a saját kardjába dőlt, így kerülve el a római fogságot.
Decebal fejét üldözői levágták és elküldték Traianusnak, aki azt Rómában közszemlére tétette ki.