Ebben a cikkben mélyebben elmélyülünk a Hauszmann Alajos témájában, és feltárjuk annak különböző oldalait és alkalmazásait. A Hauszmann Alajos olyan téma, amely az elmúlt években sok ember érdeklődését felkeltette, és jelentősége folyamatosan növekszik. A Hauszmann Alajos eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig vita és elemzés tárgya volt különböző területeken és tudományágakban. Ebben a cikkben elemezzük a Hauszmann Alajos különböző aspektusait és hatását olyan területeken, mint a technológia, a kultúra, a gazdaság és a politika. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Hauszmann Alajos hogyan fejlődött az idők során, és hogyan vetül a jövőbe.
Hauszmann Alajos | |
Született | 1847. június 9. Buda |
Elhunyt | 1926. július 31. (79 évesen) Velence |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Nemzetisége | magyarországi német |
Házastársa | Mariette Senior |
Iskolái | |
Munkái | |
Jelentős épületei | Igazságügyi Palota Budavári Palota New York-palota |
Díjai | Ferenc József-rend |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hauszmann Alajos témájú médiaállományokat. |
Velencei Hauszmann Alajos (Buda, 1847. június 9. – Velence, 1926. július 31.) magyar építész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
A historizmus egyik legtevékenyebb és legjellegzetesebb képviselője a magyar építészetben. Korai műveiben az olasz reneszánsz, később a barokk stílusjegyeit alkalmazta, amelyeket később szecessziós elemekkel ötvözött. Számos budapesti középület, magánház és villa az ő tervei szerint készült. Ybl Miklós halála után őt hívták meg a Budavári Palota átépítésének vezetésére. Tanári munkásságán keresztül jelentős hatást gyakorolt az előző századforduló magyar építészeire.
Bajor ősöktől származó családban született Budán, Hauszmann Ferenc és Maár Anna (1819–1905) második gyermekeként. Testvérei Hermina (1845–1929), Ferenc (1850–1918) és Kornélia (1854–1937). 1861-től festészetet tanult, majd „kőmívestanulónak” állt. 1864-ben befejezte reáliskoláit, és beiratkozott a budapesti Műegyetemre. 1866-tól a berlini Bauakademie-n folytatott építészeti tanulmányokat Lechner Ödönnel és Pártos Gyulával együtt.
1868-ban a Műegyetem tanársegéde Szkalnitzky Antal tanár tanszékén, 1872-ben rendes tanára lett. Mint műegyetemi tanár 42 éven keresztül működött, idővel viselt dékáni, és rektori tisztséget is. 1869–70-ben olaszországi tanulmányútján a reneszánsz művészetet tanulmányozta, majd hazatérve a Vöröskereszt Egyletnek barakkokat épített, amelyek Hauszmann-barakk néven Ausztriában és Svájcban is ismertekké váltak. 1891-ben a királyi vár építésvezetőjévé nevezték ki, majd 1906-ban megkapta a Ferenc József-rend nagykeresztjét.
1912-es nyugalomba vonulását követően 1913-ban alapítványt rendelt a Műegyetemen végzett fiatal építészek számára, majd 1914-ben hosszabb utazást tett Egyiptomba és a Szentföldre. 1918-ban IV. Károly királytól nemesi címet kapott. A magyarországi Tanácsköztársaság idején lefoglalták a házát. 1924-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották. Munkásságát a Pro Litteris et Artibus érdemjelével, a Vaskorona-rend III. osztályával tüntették ki, s megkapta a belga Lipót-rend kitüntetést is. Szombathely város díszpolgára, a Műegyetem tiszteletbeli doktora.
Felesége a még Berlinben megismert Mariette Senior volt, akivel 1874-ben házasodtak össze. Lánya, Hauszmann Gizella 1899-ben Hültl Dezső építészhez ment feleségül.
1918. március 10-én IV. Károly magyar király nemességet és a „velencei” nemesi előnevet adományozta neki.
1926. július 31-én hunyt el, Velencén.
Munkásságáért 2011 szeptemberében posztumusz Magyar Örökség díjat kapott.