A mai világban a Regula sokak érdeklődésére számot tartó téma lett. Akár történelmi, politikai, tudományos vagy kulturális relevanciája miatt, a Regula széles közönség figyelmét felkeltette. Fontosságának és következményeinek jobb megértése érdekében elengedhetetlen, hogy elmélyedjünk a Regula részletes elemzésében. Ebben a cikkben megvizsgáljuk azokat a különböző szempontokat, amelyek a Regula-et érdekes témává teszik, valamint a társadalom különböző területeire gyakorolt hatását. Egy kimerítő elemzéssel igyekszünk megvilágítani a Regula legrelevánsabb és legvitatottabb vonatkozásait, lehetővé téve az olvasó számára, hogy elmélyítse a témával kapcsolatos megértését és gondolkodását.
A regula a vallásokban azoknak az alapelveknek és szabályzatoknak a meghatározott gyűjteménye, amelynek célja, hogy az adott szerzetesrend tagjait segítse életeszményük egyéni és közösségi megvalósításában.
A regulát meg kell különböztetni a másodlagos, kiegészítő szabályoktól, a konstitúcióktól, statútumoktól, amelyek részletkérdésekre alkalmazzák a regula nagy irányelveit. A modern nyelvhasználat viszont nem tesz különbséget a regula és konstitúció között. Az Egyházi Törvénykönyv - a klasszikus regulák kivételével - sem kívánja meg ezek történetileg pontos megkülönböztetését.
A szó eredete a latin rego szóból származik, aminek a jelentése: szabályoz, irányít.
A szerzetesi regula a kereszténységben az egyház által jóváhagyott, a szerzetesrendek által használt szabályok összessége. Általában minden rendnek van saját regulája, de előfordul, hogy több rend használja ugyanazt.
A regula meghatározza, hogy az adott szerzetesrendbe tartozó szerzetesek miként kötelesek élni, leírja a szokásokat, a jelmondatot, és kitér a rend foglalkozására is.
A legrégebbi ismert keresztény regula Pakhomiosz nevéhez fűződik.
A 12. századi II. Ince pápaságától három regula határozta meg az akkori nyugati keresztény szerzetesség életformáját :
Az 1215-ös IV. lateráni zsinat a sokasodó regulák és visszaélések ellensúlyozására arra kötelezte az újonnan megjelenő rendeket, hogy a nagy regulák valamelyikét fogadják el. A domonkosok, pálosok pl. Ágoston-regulája szerint rendezték be az életüket.
A római katolikus kereszténységben a remete-reguláknak négy nagy korszaka különböztethető meg :